A vietnami háború 40 éve ért véget
Negyven éve, 1975. április 30-án ért véget a vietnami háború, az észak-vietnami csapatok bevették a déli fővárost, Saigont. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A Francia Indokína részeként 1887-től francia uralom alatt álló távol-keleti országot a második világháborúban a japánok foglalták el. A japán háborús vereség után, 1945. szeptember 2-án a megszállók ellen küzdő kommunista gerillák Ho Si Minh vezetésével bevették Hanoit, és kikiáltották a független Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az uralmuk helyreállítására törekvő franciák hadsereget küldtek az országba, 1946 végén kitört az első indokínai háború. A hosszan elhúzódó harcok 1954-ben dőltek el, amikor a népi hadsereg, a Viet Minh döntő győzelmet aratott Dien Bien Phunál.
A nagyhatalmak részvételével zajló genfi békekonferencia elismerte Vietnam függetlenségét, de az országot - akkor ideiglenesnek szánt megoldással - a 17. északi szélességi foknál kettéosztotta a Ho Si Minh vezette kommunista északra és a Bao Dai császár által kormányzott délre. A szerződés alapján 1956-ig választásokat kellett volna tartani, hogy egyesítsék a két országrészt, de ezt a délen mind nagyobb befolyást szerző Egyesült Államok megakadályozta. Dél-Vietnamban a császár lemondása után, 1955-ben kikiáltották a köztársaságot, amelynek élére a voksolás gondolatát elutasító Ngo Dinh Diem került.
A genfi egyezség felrúgása után megkezdődött a dél-vietnami kommunista erők felkelése. 1960-ban megalakult a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, amely 1961 közepén megkezdte a partizánharcot Diem rendszere ellen. Délen államcsínyek sokasága követte egymást, számos vezető váltotta egymást, mígnem 1965-től Ky tábornok, 1967-től pedig Nguyen Van Thieu lett az államfő. A belső konfliktus a hidegháború éveiben a szuperhatalmak szembenállásának terepévé vált: az Egyesült Államok Dél-Vietnamot támogatta, a Szovjetunió és Kína Észak-Vietnamot, illetve a déli felszabadító hadsereget.
A kommunisták erősödésétől tartva az amerikaiak 1961-től katonai egységeket is vezényeltek Vietnamba. Az 1964. augusztus 2-ai tonkini incidens után (három észak-vietnámi őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót) az Egyesült Államok légitámadásokat indított Észak-Vietnam ellen, majd augusztus 7-én a Kongresszus szabad kezet adott Lyndon B. Johnson elnöknek a haderő bevetésére. Az amerikai katonák létszáma négy év alatt, 1964 és 1968 között húszszorosára, 25 ezerről 525 ezerre nőtt, az amerikai légierő a második világháború alatt Európára ledobott bombamennyiségének háromszorosát dobta le Indokínára. A világ leghatalmasabb hadserege azonban - akárcsak a franciák - nem tudott mit kezdeni a Vietkong gerillataktikájával, amely ellen sem a napalm, sem a legkorszerűbb fegyverek nem voltak hatásosak.
A közvélemény egyre inkább a háború ellen fordult, a hatalmas felháborodást kiváltó My Lai-i vérfürdő, amelyben a gerillákra vadászó amerikai katonák egy falu teljes lakosságát lemészárolták, megingatta az amerikaiak hitét abban, hogy igazságos háborút vívnak. 1968. május 13-án béketárgyalások kezdődtek Párizsban, de a harcok folytatódtak. Az 1969-ben hivatalba lépett Richard Nixon elnök az amerikai jelenlét csökkentésére törekedett, miközben a háború átterjedt Laoszra és Kambodzsára is. Az egyre súlyosabb veszteségek, a hazai és a nemzetközi tiltakozás végül a háború befejezésére kényszerítette az Egyesült Államokat.
Az 1973. január 27-i párizsi békeszerződés véget vetett az amerikai intervenciónak, de a vietnami ellenfelek belharca folytatódott. Délen 1974 végére tömegtüntetések robbantak ki Thieu elnök uralma ellen, miközben az északiak megindították döntő offenzívájukat. Thieu 1975. április 21-én lemondott, és Tajvanra menekült, április 30-án elesett Saigon, ezzel véget ért a háború. A két országrész hivatalosan 1976. július 2-án Vietnami Szocialista Köztársaság néven egyesült. Fővárosa az északi Hanoi lett, a volt déli fővárost a felszabadítók még az elfoglalás napján Ho Si Minhről nevezték el.
A háborúban az Egyesült Államok 58 ezer katonát vesztett, a vietnami katonai és polgári áldozatok száma több millióra tehető. A vietnami háború volt az Egyesült Államok történelmének első katonai veresége, a traumát az amerikaiak máig sem tudták teljesen feldolgozni. Bill Clinton amerikai elnök 1995-ben, a háború befejezése után 22 évvel jelentette be a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok teljes körű normalizálását. Az Egyesült Államok és Vietnam 1997-ben nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot létesített, a két ország kereskedelmi egyezményét 2000-ben írták alá.
